2016. április 18.

a miutcánkból jelentem

kinek, hogy indul a hétfő reggel. nekem speciel mosolygósan indult, lévén a mai napom szabadnap, tudtam nem kell sietnem sehova, nincs semmilyen erős nyomáskényszer a tér-idő viszonylatban.
komótosan, kómásan ébredtünk, kényelmesen elkészültünk, átsétáltunk az oviba. majd az ebbel is így tettem. a megszokott villámgyors pisikakiszimatséta helyett lassú, ráérős, mindent megszagolós és lepisilős, mély belégzésekkel és lassú kilégzésekkel kísért reggeli sétára indultunk. már messziről kiszúrtam a mindig bringával közlekedő, két utcával feljebb lakó, mély orgánumú, szép időket megélt, öreg urat. hangosan kiabálta minden szembejövőnek morgolódva és zsörtölődve, hogy a színház igazgatója szégyellje magát, amiért nem veszi észre, hogy a színház előtt rohadnak a padok... miközben persze mindenkinek illedelmesen köszönt. ebben az esetben a legjobb, amit tehet az ember, hogy illedelmesen visszaköszön, de a témához jobb nem hozzászólni... hanem mosolygósan továbbmenni... ráadásul nem is volt igaza. semmi baja a padoknak. minden része megvan hibátlanul. igaz a pár éve lefestett deszkák, a valóban sok használattól kikoptak már, mert használják, randira, várakozásra, pihenésre, cipőkötésre, csevejre, cigizésre... és ami használatban van, az már nem új és nem csilli-villi... szeretem ezt a környéket, minden figurájával.
morgás mentes, virágszirom hullós csodás hétfőt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése