azt érzem, hogy öregszem, hogy fogy az idő és hogy nem biztos, hogy kéne az időmet, napjaimat, éveimet bizonyos dolgokra, melóra pazarolnom. annyi vágyam van, aminek a közelében sem vagyok. vajon lesz még időm, alkalmam megvalósítani, elérni?
sokszor van bennem idegesítő türelmetlenség még mindig... de aztán egy-egy felesleges hiszti, kiborulás után rájövök, hogy nyugii, ez semmire nem jó, semmit nem tudok meggyorsítani... szőke barátnőm mondta, hogy kezeljünk mindent a helyén. ha valamire már ki lett mondva, hogy az ami, akkor ha a fene fenét eszik sem tudom mássá tenni, még akkor sem, ha nagyon szeretném.
a napokban szerencsétlen szériám volt... fejbe dobtak, leszakadt a redőny, kitörött az ablak, a szomszéd kutyája teleszarja a kertemet, a ház macskái által levadászott galambtetem a kertemben lelt végső nyugalomra, és még ez a kibírhatatlan meleg is... sok este sírtam bucira a fejemet, kiengedve magamból a felgyülemlett feszültséget, majd eljutni megint és ezredszer is újra oda, hogy ez van, valamiért ennek így kell lenni.
és majd lesz erdőre néző nagy ablakos házam, lesz Bendének testvére, lesz társam, lesz nagy kertem virágokkal és minden finomsággal, lesz majd saját boltom, lesznek törzsvásárlóim, sok hegyet és csodás vidéket fogok még bejárni és egészségben, boldogságban fogok megöregedni... így lesz.
Így lesz!!!!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlés