eltűntem. valahogy nem jöttek a szavak kifele belőlem. többször leültem és néztem szembe az üres lappal, de nem tudtam megtölteni semmivel.
annyi a dolog, a napi teendő, a megfelelés munkában, gyermeknevelésben, magammal szemben, barátokkal szemben, hogy erre már nem maradt erő, szufla... pedig nagyon szeretem és jó ez nekem, hogy írhatok
de majd lassan helyreállnak a dolgok, megszokjuk az újakat, meg magammal is rendbe jövök, mert, hogy inkább ez volt a bajom, tudom. kicsit elvesztem, magamban... de kitalálok ám, aggodalomra semmi ok. érzem már a jó áramlatot, amire felpattanhatok...
testtudatom a régi, még mindig tízből kilencszer mellényúlok méretileg. de ez így mókás, ahogy van.
a gyerekem nő, mint a gomba. minnyá három. zsúr lesz, készülök. meg az oviba is indulunk, még pár nap...
azért a nyáron, már ha lehet nyárnak nevezni eljutottunk pár helyre. meg aztán majd ősszel talán aktívabbak leszünk kalandilag, utazásilag.
díjat is kaptam. köszi
Kriszta. ígérem hamarosan válaszolok is a kérdéseidre, méltó módon, nem kapkodva...
a
miutcánkban is zajlik az élet. történt ez-az. és a
szőke barátném is tartogat még meglepetéseket.
és ha nem is írtam az elmúlt hetekben, de azért voltak szép és megörökítésre való
pillanatok, helyek, érzések. képekben kicsit többet éltem, mint leírt szavakban.
szeretet és béka*... mindenkinek...
* egy csomag békás gumicukor mindig legyen tartalékba, bármilyen helyzetben életmentő lehet.
