az esti, rövid, pisikakiszimatsétánkon nagyon ritka, hogy egy, vagy max két embernél többel találkoznánk. de akikkel összefutunk, szinte mindig ugyanazok az emberek és sokszor már úgy érzem, mintha ismerném is őket.
amikor elindulunk, a sarkon általában a rémmel futok össze, akiről már írtam, vagy ha vele nem, akkor a fehér sapkás, fehér kabátos, szemüveges, középkorú, vékony, csinos hölggyel, aki mindig leszegett fejjel megy át az úton. gondolom a munkából tart hazafelé vagy csupán óvatosságból kerüli a szemkontaktust.
a sarkon túl általában a melegítős, sporttáskás, jó kiállású, megnyerő külsejű, nagy valószínűséggel tesi szakos, edzésről hazafelé tartó fiatal sráccal megyünk el egymás mellett, aki eddig még minden alkalommal telefonált. legutóbb azt vettem ki a hallottakból, hogy egy nő volt a téma.
a színház sarkánál visszafordulva már többször egy idős házaspárral találkoztunk, akik komótosan, kényelmesen baktatva, egymás kezét fogva, mindig beszélgetnek. nem tudom honnan jöhetnek, de gondolom haza tartanak, a köztük lévő harmónia és nyugalom minden egyes alkalommal jól látható és érezhető. velük találkozni mindig jó és megnyugtató, nem úgy, mint rémes barátunkkal.
majd az utcánk sarkához érve legtöbbször az idősödő, nylon szatyros, két alacsony hölggyel találkozunk, akik legutóbb a drágának vélt, cserépben kapható hagymás virágokról diskuráltak, meglehetősen hangosan és értetlenül, hogy miért nem ültetnek az emberek otthon cserépbe hagymákat?.
mielőtt a házunk bejáratához érnénk, már csak egy ember szokott a képbe botorkálni. egy alacsony, köpcös, görbelábú, ragyás, vagy sebhelyes arcú kopaszodó fickó, aki munkából hazafelé tart, és nagy valószínűséggel már túl van több fröccsön is, mert egyenesen menve még sosem láttam.
vajon ők is úgy gondolnak rám, hogy na, megint találkoztak a borzos kutyás, fekete kabátos, sapkás nővel? vagy ügyet sem vetnek az útjukba eső emberekre?
ohh, és majdnem kihagytam a felsorolásból, a színház sarkánál (és még vagy ezer helyen) ott virító, kedves, kölyökkutya arcú, mosolygós politikusbácsi plakát arcát, akivel már annyiszor találkoztunk, hogy a gyerekem is felismeri és felkiáltó módban bácsinak hívja.
VálaszTörlés