2014. február 10.

a rémes história folytatódik

tegye fel a kezét, aki kíváncsi a ballonkabátos fickó újabb történetére? (ha nem teszi fel senki, akkor is elmondom)
esküszöm nem nyomozok a rém után, de úgy tűnik az este 9 és fél 10 közötti idő az, amikor szinte mindig összefutunk. így volt ez ma is. pont akkor értem a kapuja elé, amikor ő még a garázsba beállásnál tartott. fel is szisszentem magamban, hogy a fenébe, korán jöttem, még csak most jön az ürge egyik sarokig el, majd vissza sétája... és hát hiába szaporáztam meg a lépteimet és húztam az ebet is magam után, hogy gyere, gyere már... csak nem tudtam meglépni előle. kb. 15 lépésre volt mögöttem és egyre csak közeledett, mereven, kihúzott háttal, ballonkabátostól, micisapkástól. a szívem meg csak kalapált. de tudtam, ha elérek a sarokig, akkor végre átmehetek a túloldalra, oda úgysem jön utánam, mert ő csak a sarokig megy, aztán vissza, szigorúan mindig ugyanazon az oldalon. és így is volt. bár én egy kicsit bénáztam az átkeléssel, egy éppen akkor az utcába bekanyarodó autó miatt, de átértem a másik oldalra. a rém megállt a sarkon, nézett mereven maga elé és vigyorgott kéjesen és együtt érzően jelezvén, hogy észrevette ám a csacska ügyetlenkedésemet. gondolta, majd visszamosolygok, de igyekeztem kerülni vele a szemkontaktus (tudván magamról és kultúráért felelős barátosnémtól is, hogy én a hülyékkel is kedves vagyok, aztán meg nem tudom magamról levakarni őket), ezzel megelőzve a félreértéseket, hogy eszem ágában sincs beszédbe vagy bármi másba bonyolódni vele. nyilván ez is egyfajta módszere lehet az ismerkedésre.
na mindegy, biztonságban éreztem magam. egy kicsit elidőztem, hagytam ebemet szimatolni. ezalatt a rém a túloldalon megelőzött. úgy vonult végig a járdán, azzal a valakinek biztos tetsző és netán még bugyit is lehúzó vigyorral a fején, mintha egy kifutón lenne és a következő őszi szezon kötelezően beszerzendő átmeneti kabátját mutatná be. már csak a következő felirat hiányzott a kivetítőről: a biztos siker a nőknél idén ősszel a ballonkabát. a látvány önmagáért beszélt. ekkor már a felgyorsult szívverésem is lenyugodott és a nevetésemet próbáltam valahogy álcázni. de a kapuja előtt bevárt vigyorostól, mindenestől és végignézte ahogy elsétálok előtte. majd pár pillanattal később hallottam, ahogy belakatolja a kaput. 
lehet a kutyás nőkre bukik? és most jól megnézett magának... legközelebb más időpontot kell választanom az esti sétára, vagy magamat is és ebemet is álcáznom kell... parókával? de a kutyát mivel? sállal és sapkával?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése