váratlan helyzetek

onnantól, hogy az embernek gyerek születik, az élete tele lesz váratlan helyzetekkel. ilyen váratlan helyzet például a betegség. általában valóban nem vártan, hirtelen, egyik óráról a másikra képesek belázasodni úgy, hogy az addig aktív, pörgős gyerek már a lábán sem képes megállni, vagy a hirtelen rátörő köhögést nem tudja abbahagyni.  ha már eljutott az ember velük a váróteremig, akkor jobb esetben nyakra tekeredve képesek kivárni a sort, de szűnni nem akaró köhögés esetén könnyen megeshet az, hogy váratlan ajándékként nem kevés gyomortartalom kerülhet mell közé vagy netán ölbe (és itt nem a gyerek mell közéről vagy öléről van ám szó).

aztán persze a betegség mérséklődik, a nyavalyákra kapott a gyógyszerek vagy gyógyhatású szereknek köszönhetően, ami csillapítja a fájdalmakat, lázat. innentől tulajdonképpen minden zajlik a maga módja és rendje szerint, pörög, pakol, épít, jobb esetben eszik is és még jobb esetben több órás könyörgés, kreatív rávevés nélkül is képes vagy hajlandó a köptetőt, vitamint, lázcsillapítót bevenni, ami aztán remélhetőleg be is jut a szájába és nem az ember arcán, ruháján, vagy szoba hajópadlójának résében, netán a szőnyegbe ivódik. törvényszerűség ebben sincs, hanem ezek a helyzetek is váratlanul érik az embert.

de a reggeli 7 és 8 közötti őrületben, amikor egyébként is az ember az idegein táncol és egyensúlyozik, és így télvíz idején a nem kevés ruhadarab (gondolok itt az alap harisnya, atléta, pulcsi, nadrág kombón felül, az overál, hótaposó, kesztyű, sapka, sál, embert próbáló téli rémálomruhadarabjaira) észrevétlen felkönyörgése felér egy 8 órás szellemi munkával, na itt is jöhet váratlan helyzet. ha az előbb említett rémálomruhadarabok valahogy, valamilyen módon, persze izzadság nélkül (mert az erős nők dezodora keményen kiállja ám a próbát), de ősz hajszálak árán tuti felkerülnek a gyerekre, akkor még jöhet a kedves közlés a gyerek szájából, hogy anya, kaki!... **@* : P**...grrr....*** nyomdafestéket nem tűrű szavak futnak át az ember agyán, vagy netán ki is az ember nap, mint nap türelmet gyakorló száján... urambocsá... ez is megesik... és akkor kezdődhet elölről a már előbb leírt tortúra a peluscserével, ami ilyenkor aztán biztos, hogy nem  ratataaa* (kis golyó és nagy golyó) tartalommal bír, hanem olyannal, amire nem számítasz, de titkon reméled, hogy talán mégsem... de aztán mégis, mindkét farpofáját beborító trottyrottyal* van dolgod, amibe aztán még te is és a gyerek is belenyúlsz... de megoldod, mert meg kell oldanod és újra feladod rá a nem kevés ruhadarabot és végre elindulsz és odaérsz a bölcsibe, ahol aztán újra kihámozod és leleményesen és kreatívan ráveszed, hogy felvegye a játszósruhát, benti cipőt. majd ha már úgy érzed, hogy minnyá vége, minnyá vége, már csak a kézmosás, búcsúzás, még akkor is jöhet váratlan helyzet. és jön is, mert ez ilyen... az önállóságot gyakorló gyermek egyedül szeretné megnyitni, kinyomni, megmosni... ami aztán úgy végződik, hogy a frissen játszósba öltözött gyerek majdnem zokniig csupamerővíz lesz. itt már csak befelé mehet az, amit korábban netán kiengedtél **@* : P**...grrr....*** hiszen emberek között vagy. türelmesen átöltözteted és végre beengeded a csoportszobába. megnyugvás, váll leenged, levegő kiereszt... ránézel az órádra és még 8 óra sincs. összeszeded magad és a gondolataidat, már ha ezek után még van, bepakolsz a gyerek öltözőszekrényébe és irány a parkoló, mert a kollégák már várnak rád. a rövid utazás alatt végkép regenerálódsz és boldogan csinálsz bármilyen kapott feladatot, még olyat is, amit régebben a gyerek létezése előtt rossz szájízzel, kelletlenül csináltál,  lényegében  bármi jöhet, ami nem a gyerekkel és a gyerekneveléssel kapcsolatos. erőt merítesz a délutáni, majd estig tartó menethez, amiben még érhetnek váratlan helyzetek. mert nincs vége... innentől nincs vége...

*kedvenc könyvünk után szabadon.