tegnap este, az ágyban fekve ránéztem az éjjeliszekrényemre és egy nagyot kacagtam... két könyv hever rajta, amit felváltva, hol egyik, hol másikat olvasva térek nyugovóra.
az egyik A párkapcsolatok iskolája a mesterkurzus sorozatból. több, nagyon okos, elismert ember tollából. a másik a Szülők könyve, egy igen elismert ember tollából.
hát szép kis párosítás mondhatom. kicsit olyan, mintha buzgó anya, és lelkes, mindenre elszánt nő lennék, aki még a pihenő idejének egy részét is arra fordítja, hogy még jobbá tegye az életét és gyermeke életét... ami aztán valljam csak be töredelmesen, valóban így van, csak nem ennyire lesarkítva. mindkét olvasmány igen hasznos.
az első akkor vásároltam, amikor... bakker már nem is tudom hány éve volt, hogy az ex vőlegényem bejelentette, hogy vége... annyira kétségbe estem és összetörtem a bejelentésen, hogy azon nyomban próbáltam mindenbe kapaszkodni, hogy hogyan lehetne megjavítani, orvosolni a helyzetet. mert azt akartam. megjavítani. tudtam, hogy nincs minden veszve. persze tudtam, hogy nem fogja a könyv sem megmondani a frankót, de talán rávilágít olyan dolgokra, amik baromra kézenfekvőek, csak sokszor elmegyünk mellette, vagy nem is vesszük észre a jelentőségét, közben ott van az orrunk előtt.
emlékszem a könyvvel a hátizsákomba, elkerékpároztam a parkba, ahol korábban randiztunk, és megesett velünk egy tök vicces szitu... romantikusan ültünk a padon, aztán egyszer csak odajött egy fickó és megkérdezte, tök spontán, hogy megfoghatja-e a mellemet... na, de nem is ez a lényeg... szóval ültem a padon és olvastam a könyvet... persze rohadtul nem tudtam a sorokra koncentrálni... csak kattogott és kattogott az agyam... még a nadrágom is elszakadt, ahogy visszaültem a cangámra... mennyi kis apróság van, ami a régmúltra emlékeztet, és valószínű mindig is arra fog.
na, de megoldást nem találtam a bajra. az ex, nem akarta, hogy megjavítsuk...
aztán mostanában egy takarítás alkalmával a kezembe került és újra el kezdtem olvasni... érdekes és hasznos... most oda tudok figyelni a sorokra az okosságokra. a tutit most sem tudom meg belőle... de, annyit már tudok, hogy ennyi idősen, egyre nehezebb lesz megfelelő társat, szerelmet találni, és hogy tenni kell érte... na, fasza... de azért érdekes, olvasom tovább...
a másodikat, hát nyilvánvaló, hogy miért kaptam... teljesen új vizeken evezek, sokszor fogalmam sincs semmiről és a megérzéseim sem súgják meg mindig a választ. szóval nem rossz, ha van mire támaszkodni. persze a gyereknevelés olyan dolog, hogy egy gyereknél csak egyszer tudod kipróbálni az általad elképzelt nevelési utat és hát csak a végén derül ki, hogy jól vagy rosszul csináltuk.
szeretném jól csinálni, és szeretném, ha egy frankó, vagány, talpraesett, jól nevelt, harmonikus, nyílt szívű, kis srácot nevelhetnék a gyerekemből.
jómagam nem vagyok az a nagyon babaklubokba és játszótérre járó, anyukákkal csacsogó szintén anyuka... nem ezekről a helyekről fogom megszerezni a kellő infót. persze nyilván nem zárkózok el minden bejövő infó ellen. nem. vannak olyan tapasztalt anya barátnőim, akiknek adok a szavára és segítenek is sokat. de nem árt a szakirodalom. meg aztán a főiskolai tanulmányokból is rémlik ez-az...
és rajta vagyok a témán, hogy jól csináljam. nem mondom, hogy mind a két témán... de a másodikon erősebben. ez elsőt még egyelőre elméletben gyakorlom.
de akkor is viccesen mutat eme két könyv az éjjeliszekrényemen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése